Gyakran megállapították már, hogy a XX. század második fele ellensége az utópiának, eltünteti az utópiát az életből és irodalomból egyaránt. A kritikusok, teoretikusok néha siratták, néha helyeselték az utópia elmúlását világképük, gondolkozásmódjuk, elkötelezettségük szerint. Ha elfogulatlanul nézzük — de vajon lehetünk-e teljesen elfogulatlanok? — , azt kell mondánunk, hogy utópiára és anti-utópiára egyszerre van szükség. Hiszen a kapitalista környezetben anti-utópiát írni a kapitalizmus bírálatát jelenti, mint Bradbury, Vonnegut, Pohl, Huxley és mások művei bizonyítják.
„A Science fiction — írta Tóth Dezső — legjobb művelői számára az emberi jövendő — akár kritikailag, akár állitóan fogalmazott — ideális körvonalazásának kitűnő és a mára intenziven visszaható lehetősége. Ha félresöpörjük primitív és művészileg is jelentéktelen propagandaváltozatait, akkor jó főruma, összefogója a haladás erőinek. A tudományos-fantasztikus irodalom java eddig is azt mutatja, hogy a szocialista táborban állító, odaát kritikai értelemben konvergens módon ”hosszabbítja meg” a jelent. Az állító és a kritikai jelleg azonbán a tudományos, társadalmi konvergencia-elméletekkel szemben kitüntető megkülönböztetés: a béke, az alkotó emberi törekvések e műfajban kifejezésre jutó egységének tükre.”
Jefremov az utópiák „kihalása” után újra felelevenítette az elsiratott műfajt. Regényének cselekménye, gondolati gazdag sága, humanizmusa élénk, tiszta színfolt a tudományos fantasztikum nagy körképén, melyet írók és olvasók festegetnek, keresve a jövő útjait. „Az Androméda-köd” fordulatot jelentett a szárnyaló képzelet irányába, valószínű, hogy ugyanilyen fordulatnak fogják értékeim „A Bika órájá”-t az utópia, a nemes célokat kitűző tudományos fantasztikum irányába. Az egyértelmű állásfoglalás mindig nyomot hagy a történelemben, Iván Antonovics Jefremov, a biológiai tudományok doktora, paleontológus 1907. április 22-én született. Első tudományosfantasztikus könyve 1945-ben jelent meg, ezt két-három évenként sorra követték nagy hatású művei. Magyarul megjelentek a „Csillaghajók”, „Az Androméda-köd”, „A Kígyó szíve” című munkái. Neve és művészete világszerte ismert és elismert, hazájában és külföldön egyaránt őt tartják a modem szovjet tudományos-fantasztikus irodalom úttörőjének és egyik légnagyobb alakjának.
KUCZKA PÉTER
Tartalom
A szerző előszava 5 A regény főszereplői 9 Bevezetés 11 I. FEJEZET A Tormansz bolygó legendája 23 II. FEJEZET A mélység szélén 40 III FEJEZET A Tormansz fölött 61 IV. FEJEZET Az infernó elhaló hangja 99 V. FEJEZET Coam kertjeiben 118 VI. FEJEZET A Paradicsom ára 152 VII. FEJEZET A Föld szeme 179 VIII. FEJEZET A halál három rétege 212 IX. FEJEZET Leláncolt hit 251 X. FEJEZET Ahriman Nyila 290 XI. FEJEZET Maszkok a föld alatt 324 XII. FEJEZET Kristályablak 362 XIII. FEJEZET
Űrhajó — start! 385 Epilógus 408 Tormansz poklában (Kuczka Péter) 418 A kiadásért felel a Kossuth Könyvkiadó igazgatója Szerkesztette Hangay Sándor A borító és az illusztráció Würtz Adám munkája Műszaki vezető Szécsi Andor Műszaki szerkesztő Jordán Gusztávné A szedést 1972. VI. 17-én kezdték meg Megjelent 1972. XII. 20-án, 30 000 példányban Teijedelme 24,6 (A/5) ív PL–I76-I-7273 Készült a Zrínyi Nyomdában, 72.0523/1-2551 ZK-66-os gépen, ofszet rotációs eljárással. Felelős vezető: Bolgár Imre