— Te még mindig nő vagy, Kitiara — mondta Lord Soth csöndesen —, egy szerelmes asszony...
Többet a lord nem szólt és nem is mozdult, a vázacserepei mégis lehullottak a padlóra. Szellemcsizmájával végigtaposott rajtuk, amint odébb lépett, de több kárt már nem tett bennük.
— És ez fájdalommal tölt el — mondta Kitiarának, miközben lassan közeledett hozzá. — Magadat ne téveszd meg, Sötét Hölgy. Megtiporhatod őt, ahogy csak akarod, de a fél-elf mindig az urad marad:.. még a halálban is.
Ezzel Lord Soth beleolvadt a szoba homályába, Kitiara pedig hosszan bámult a tűzbe és... talán... saját jövőjét próbálta kiolvasni a lobogó lángokból.
Gakhan sebesen sietett végig a királynő palotájának folyosóján, karmos lába meg-megcsikordult a márványpadlón. A sárkányfattyú gondolatai éppoly gyorsan követték egymást, mint a léptei. Váratlanul még az is eszébe jutott, hol találhatja meg a kapitányt. A folyosó végén meglátta Kitiara seregének két őgyelgő sárkánykatonáját és egy mozdulattal maga mögé parancsolta őket. Azonnal engedelmeskedtek neki. Gakhan ugyan... többé nem rendelkezett katonai ranggal a sárkányseregben, viszont hivatalosan is a Sötét Hölgy hadsegédeként tartották nyilván. Nem hivatalosan pedig a bérgyilkosa volt.
Gakhan már hosszú ideje állt Kitiara szolgálatában. Amikor a kék kristálypálca előkerülésének híre eljutott a Sötétség Királynőjének fülébe, kevés Sárkány Nagyúr tulajdonított komolyabb jelentőséget későbbi eltűnésének. Mivel mélységesen elmerültek a háború eseményeiben, amelyek lassan kiszorítottak minden életet Ansalon északi részéből, igazán nem tűnt lényegesnek számukra egy közönséges, némi gyógyító erővel fölruházott pálca. Nem csekély gyógyító erő kellene a világ kikúrálásához, jegyezte meg Ariakas az egyik haditanács alkalmával.
Két Nagyúr azonban mégis komolyan vette a kristálypálca eltűnését. Egyikük az volt, aki Ansalonnak azon a vidékén uralkodott, ahol a pálca előkerült, a másik pedig aki ott született és nevelkedett. Egyikük egy sötét pap volt, másikuk pedig hírneves kardforgató asszony. Mindketten tisztában voltak vele, milyen veszélyes lehet ügyük számára az ősi istenek visszatértének eme bizonyítéka.
Mindketten másképpen reagáltak, talán a származásuk miatt is. Verminaard sárkányfattyak, goblinok és hobgoblinok népes csapatait küldte szét a pálca és varázsereje pontos leírásával. Kitiara pedig Gakhant indította útnak.
Gakhan volt az, aki nyomon követte Zúgószelet és vele együtt a pálcát Que-shu városáig, ő rendelte el a település lerohanását és gyilkolta halomra lakosainak többségét a pálca után kutatva.
De váratlanul hátat fordított Que-shunak, amint értesült róla, hogy a varázseszközt Vigaszban látta valaki. Nyomban odasietett, de sajnálattal kellett tapasztalnia, hogy néhány héttel elkésett. Az általa "kikérdezett" helybéliektol viszont megtudta, hogy a pálcát birtokló barbárok — a szóbeszéd szerint-csatlakoztak Vigaszbál való kalandorok kis csoportjához.
Gakhannak ekkor döntenie kellett. Egyrészt megkísérelheti, hogy követi a nyomukat, amely persze rég kihűlt már a kutatással elpocsékolt hetek alatt, vagy visszatér Kitiarához a kalandorok leírásával, hátha a Nagyúr ismeri őket. Ha így lenne, akkor a Sötét Hölgy elláthatná őt a kellő ismeretekkel, amelyek birtokában előre kiszámíthatná üldözöttei lépéseit.
Végül úgy döntött, hogy Kitiarához tér vissza, aki abban az időben északon hadakozott. Sokkal valószínűbbnek látszott, hogy Lord Verminaard több ezer fős csapatai találják meg hamarabb a pálcát és nem a magányos Gakhan. Utóbbi valóban közölte Kitiarával a keresettek pontos személyleírását, mire a lány döbbenten vette tudomásul, hogy azok az ő féltestvérei, régi fegyvertársai és volt szeretője. Kitiara azonnal rájött, hogy itt nagy erők játszanak közre, amelyek ebből a szedett-vedett csapatból komoly ellenfelet kovácsolhatnak akár a jó, akár a gonosz oldal számára. Aggályairól haladéktalanul beszámolt a Sötétség Királynőjének, akinek akkor már komoly fejtörést okozott a Bátor Vitéz csillagképének eltűnése az égcol. A Királynő természetesen nyomban megértette, hogy Paladine is leszállt a földre és kész megvívni vele. Mire azonban eljutott a tudatáig ennek a veszélye, már meg is történt a baj.
Kitiara további nyomozásra indította Gakhant. Az éles eszű sárkányfattyú lépésről lépésre követte a társaságot Pax-Tharkastól a törpék birodalmáig. Tarsisban is ő járt a nyomukban és ott el is fogták volna őket Kitiarával, ha nincs ott Alhana a griffjeivel. Gakhan türelmesen követte őket tovább. Tudott a csapat szétválásáról, híreket kapott felőlük Silvanestiből, ahol megfutamították Vérontó Cyant, a hatalmas zöld sárkányt, utána a Jégfaltól is, ahol viszont Laurana ölte meg a sötét elf-varázslót, Feal-thast. Értesült a sárkánygömbök megtalálásáról, azok egyikének megsemmisítéséről és arról, hogyan került a vézna mágus birtokába egy másik.
Gakhan volt az, aki Tanis nyomába szegődött Roncsosdban és az ő segítségével vehette üldözőbe a Sötét Hölgy a társaságot a Perechon fedélzetén. De itt is úgy alakult a játék, hogy Gakhan elől az ellenfél elzárta a döntő lépés lehetőségét. A sárkányfattyú azonban nem esett kétségbe. Gakhan tisztában volt vele, kivel áll szemben, milyen hatalmas erő szegül ellene. Igen nagy, valóban hatalmas tétre játszott.
Gakhan mindezt végiggondolta, miközben távozott a Sötétség Királynőjének Templomából..., ahol a Sárkány Nagyurak még most is gyülekeztek a legfőbb tanácskozásra... és kilépett Neraka utcáira. Még világos volt, de már a vége felé közeledett a nappal. Amint a nap lejjebb ereszkedett az égen, utolsó sugarai kiszabadultak a légierődök árnyékából, a hegyek fölött izzott és vérvörösre festette hófödte csúcsaikat.
Gakhan hüllő-tekintete nem pihent meg a naplementén. A város utcáit fürkészte ehelyett, amelyek csaknem teljesen kiürültek, mivel a sárkányfattyak többsége elkísérte uraikat a tanácskozásra. A Nagyurak ugyanis nem nagyon bíztak meg egymásban, de a királynőjükben sem. Már ezelőtt is előfordultak gyilkosságok a felséges lakosztályban és bármikor sor kerülhetett ilyesmire megint.
Gakhan ilyesmivel persze nem sokat törődött. Az ilyen esetek valójában csak az ő munkáját tették könnyebbé. Gyorsan vezette végig kis sárkány-különítményét a bűzös, szeméttel borított sikátorokon. Éppenséggel egyedül is küldhette volna katonáit a feladat végrehajtására, de Gakhan már alaposan megismerte legfőbb ellenségét és most valami sürgető érzés hajtotta előre. A baljós események szele fokozatosan fenyegető tornádóvá erősödött, és tisztában volt vele, hogy az bármely pillanatban őt is elragadhatja. Gakhan biztos akart lenni benne, hogy meglovagolhatja ezt a vihart ahelyett, hogy az a sziklához csapná őt.
— Ez az a hely — jelentette ki és megállt egy sörsátor előtt. Egy póznára tűzött táblán a "Sárkányszem" cégér díszelgett és a bejárat melletti hibás köznyelven fogalmazott felirat azt hirdette, hogy sárkányfattyaknak és goblinoknak tilos a bemenet". Belesett a koszos sátorlap résén és azonnal megpillantotta prédáját. Intett a kísérőinek, félrerántotta a lebernyeget és határozottan belépett.
Hatalmas felzúdulás fogadta a belépőket, amint a bárpult előtt tolongó ember-zsoldosok az újonnan érkezettek felé fordították elbambult tekintetüket és a három sárkányfattyú láttán dühös, tiltakozó rikoltozásban törtek ki. A lárma azonban csaknem azonnal elcsitult, mivel Gakhan lerántotta a csuklyáját és feltárta előttük hüllőképét. Mindenki azonnal fölismerte benne Kitiara pribékjét. Mintha valami lepel borult volna a helyiségre, sűrűbben, mint az áporodott füst és egyéb nyomasztó, förtelmes szagok. Az emberek italaik fölé görnyedve megpróbáltak beleolvadni a környezetbe.