Az állati lét alaptevékenysége: gyilkolva felfalni, és felfalva gyilkolni, a különböző világok állatainak találkozásakor elszomorítóan meztelen kegyetlenséggel nyilatkozott meg. Elképzelhetetlen betegségek, villámgyorsan terjedő vészes járványok, a hihetetlen mennyiségben elszaporodó kórokozók, szörnyű ártalmak kísérték azokat a kutatókat, akik elsőkként jelentek meg olyan bolygókon, amelyeken ha ember nem is volt, de élet már létezett. De azok a világok is, amelyeket már gondolkozó lények népesítettek be, rengeteg kísérletet és előkészületet tettek, mielőtt csillaghajó útján közvetlen kapcsolatot létesítettek volna. A mi Földünkön, amely messze fekszik a Tejút központi, gazdag életű, sűrűn lakott övezeteitől, még nem voltak vendégek más csillagok bolygóiról, még nem jelentek meg más civilizációk képviselői. A Csillaghajózási Tanács csak nemrég fejezte be az előkészületeket, hogy a Kardhordó, a Hattyú, a Nagy Medve és a Paradicsommadár közel fekvő csillagairól vendégeket fogadhasson.
Erg Noort aggasztotta az, hogy esetleg ismeretlen élettel találkozik, s ezért elrendelte, hogy vegyék elő a jól elraktározott biológiai védőeszközöket.
A Tantra végül már ugyanolyan pályasebességgel futott, mint a Vascsillag belső bolygója, s megkezdte forgását e bolygó körül. A bolygó elmosódó, barna, hatalmas, véresen sötét csillag fényét visszaverő felülete, helyesebben a bolygó légköre csak az elektronikus invertorban volt látható. Az expedíció valamennyi tagja a készülékekkel foglalatoskodott.
— A felületi rétegek hőmérséklete a megvilágított részen 320 Kelvin fok!
— A tengely körüli forgási idő megközelítőleg húsz nap!
— A lokátorok vizet és szárazföldet jeleznek.
— A légkör vastagsága 1700 kilométer.
— A pontosan megállapított tömeg a Föld tömegének 43,2-szerese.
A jelentések szakadatlanul jöttek, s a bolygó jellege mindinkább világossá vált.
Erg Noor egyeztette a kapott számokat, s gyűjtötte az anyagot a röppálya adatainak kiszámításához. A földi tömeg 43,2-szerese azt jelentette, hogy a bolygó nagy volt. Vonzóereje a felszínhez lapítja az űrhajót. Az emberek enyvbe ragadt tehetetlen férgekhez válnak hasonlóvá…
Az expedíció vezetője visszaemlékezett a régi csillaghajókról szóló borzalmas, félig legendaszerű, félig igaz történetekre, amikor ezek a csillaghajók különböző okokból óriási bolygókra kerültek. Abban az időben a csekély sebességű, s kis hatóerejű üzemanyaggal dolgozó űrhajók gyakran elpusztultak. A motorok bőgtek, a hajó görcsösen rángatózott, s mert nem volt ereje, hogy szabaduljon, valósággal a bolygó felületéhez tapadt. A csillaghajó épségben maradt, de roppanva tört össze az emberek csontja. Leírhatatlan volt a rémület, amelyet a szaggatott jajkiáltásokban érkező búcsúközlemények továbbítottak…
A Tantra személyzetét mindaddig nem fenyegeti ez a sors, amíg a csillaghajó a bolygó körül forog. De ha le kell szállnia a bolygó felületére, akkor csak a nagyon erős emberek vonszolhatják majd a saját súlyuk terhét jövendő menedékhelyükön. Azon a helyen, amely évtizedekre rendeltetett nekik… Életben maradhatnak-e majd az új feltételek között? A nyomasztó súly terhe alatt, az infravörös nap örökös homályában, a sűrű légkörben? De akárhogy is, ez mégsem pusztulás, hanem a menekülés reménysége, más választásuk pedig nincs!
A Tantra a légkör határának közvetlen közelében futotta pályáját. Az expedíció tagjai semmiképp sem mulaszthatták el az alkalmat, hogy megvizsgálják ezt az eddig ismeretlen bolygót, amely viszonylag oly közel van a Földhöz. A bolygónak megvilágított — helyesebben felmelegített — része nemcsak abban különbözött a másik oldalától, hogy magasabb volt a hőmérséklete, hanem abban is, hogy hatalmas mennyiségű villamosság halmozódott itt fel, amely zavarta a csillaghajó hatalmas lokátorait is, s a felismerhetetlenségig eltorzította a hajó jelzéseit. Erg Noor úgy döntött, hogy bombaállomások segítségével meg vizsgálja a bolygót. Kivetették a fizikai állomást, s az önműködő űrállomás nemsokára jelentette, hogy meglepő mennyiségű szabad oxigén van a neonnitrogénes légkörben, vannak vízgőzök, és a hőmérséklet 12 fok
meleg. Ezek az adatok általában hasonlítottak a földi feltételekhez. Csupán a vastag légkör nyomása haladta meg a normális földi légnyomást 1,4-szeresen, s a vonzóerő volt két és félszer nagyobb a Föld vonzóerejénél.
— Itt lehetséges az élet! — mondta halványan elmosolyodva a biológus, amikor közölte a vezetővel az állomástól kapott adatokat.
— Ha van számunkra életlehetőség az ilyen komor és súlyos bolygón, akkor itt már valószínűleg él valaki, holmi kicsiny és káros élőlény!
Amikor a csillaghajó tizenötödik fordulatát tette, előkészítették a bombaállomást a nagy erejű televíziós adóval, de a második fizikai állomás, amelyet az árnyékos részre dobtak ki, amikor a bolygó 120 fokos fordulatot tett, eltűnt, anélkül, hogy egyetlen jelzést is adott volna.
— Elsüllyedt az óceánban — állapította meg Bina Led geológus, s bosszúsan összeharapta ajkát.
— A főlokátorral kell tapogatóznunk, mielőtt kidobjuk a robot-televiziót! Csak kettő van belőle!
A bolygó fölött keringő Tantra irányított rádiósugárnyalábot bocsátott ki, végigtapogatta a szárazföldek és a tengerek eltorzult, homályosan kivehető körvonalait. Hatalmas síkság körvonalai rajzolódtak ki, amely mélyen behatolt az óceánba, vagy inkább csaknem az egyenlítőnél elválasztotta a bolygó két óceánját. A csillaghajó cikcakkosan küldte ki sugarát, s egy 200 kilométer szélességű csíkot kutatott át. A lokátor képernyőjén hirtelen egy ragyogó pont villant fel. A szirénahang, amely valósággal végigkorbácsolta az űrhajósok idegeit, tanúsította, hogy a látvány nem volt csupán hallucináció.
— Fém! — kiáltott fel a geológus. — Nyílt lelőhely. Erg Noor a fejét rázta:
— Bár ez a felragyogás csupán egy pillanatig tartott, mégis megállapíthattam körvonalait. Ez a nagy darab fém vagy egy meteorit, vagy pedig…
— Egy űrhajó! — szólt közbe egyszerre Nisa meg a biológus is.
— A képzelet játéka csupán! — vágta el szavukat Poor Hiss.
— De lehet, hogy valóság — vetette ellen Erg Noor.
— A vita mindenképpen hiábavaló — mondta Poor Hiss, s nem akarta megadni magát. — Nem ellenőrizhetjük, hiszen nem szállunk le…
— Három óra múlva ellenőrizhetjük, amikor újra eljutunk ehhez a síksághoz. Felhívom figyelmüket arra, hogy az a bizonyos fém éppen azon a síkságon van, amelyet én is kiválasztanék a leszállásra… Pontosan oda dobjuk majd le televízió-állomásunkat. Állítsák be a lokátort hat másodperces előretartásra!
Az expedíció vezetőjének terve sikerült, a Tantra másodszor is végigfutotta háromórás röppályáját a sötét bolygó körül. Most, amikor a szárazföldi síksághoz közeledett, a csillaghajót a robot-állomás jelentése fogadta. Az űrhajósok szinte elbűvölten figyelték a felragyogó képernyőt. Kattanás hallatszott, a látósugár bekapcsolódott, s észrevétlenül mozogni kezdett, akár az emberi szem; kirajzolta a tárgyak körvonalait mélyen lent az ezer kilométeres sötét szakadékban. Kay Ber világosan maga előtt látta, hogyan forog az állomásnak ingaszerű feje, amint kibukkan szilárd páncélja mögül. Az önműködő űrállomás sugarától megvilágított területen — ahogyan a képernyő mutatta, és azonnal fényképezte is — sekély árkok, alacsony dombok, fekete, kanyargó vízmosások tűntek fel. A képernyőn most hirtelen egy hal alakú tárgy ragyogó körvonala suhant át, majd ismét elmerült abban a sötétségben, amelyet a fénysugár egy pillanatra elkergetett.