— Csillaghajó! — szakadt fel a sóhajtás egyszerre több szájból.
Nisa leplezetlen diadallal nézett Poor Hissre. A képernyő kialudt, a Tantra ismét eltávolodott a televíziós adótól, de Eon Thai, a biológus már rögzítette az elektronikus fényképfelvétel szalagját. A türelmetlenségtől remegő ujjaival beletette a szalagot a félgömb alakú képernyő vetítőjébe. A félgömb belső falai visszatükrözték a felnagyított képet.
Feltűntek egy csillaghajó orrának szivar alakú, ismerős körvonalai, a hajó farrésze, az egyensúlyozó berendezés magas gerince. Bármilyen valószínűtlen volt is a látvány, bármennyire elképzelhetetlen, bármennyire képtelen dolog ez a találkozás a sötétség bolygóján, de amit láttak, mégiscsak földi csillaghajó volt! Vízszintes helyzetben feküdt, ahogyan rendes leszállás után lenni szokott, hatalmas pillérek támasztották alá, s teljesen ép volt, mintha csak most ereszkedett volna le a Vascsillag bolygójára.
A Tantra a bolygóhoz való közelsége miatt most már igen gyors köröket írt le, s közben állandóan küldte jelzéseit, de ezekre nem kapott választ, így telt el néhány óra. A központi fülkében újra összejött az expedíciónak mind a tizennégy tagja. Ekkor Erg Noor, aki eddig gondolataiba merülten ült karosszékében, felállt.
— Az a szándékom, hogy leszállunk. Lehetséges, hogy testvéreinknek segítségre van szükségük. Az is lehet, hogy hajójuk megsérült, s nem juthat el a Földre. Ebben az esetben fölvesszük őket, átrakjuk hajónkra az anamezont, s megmenekülünk magunk is. Annak nincs értelme, hogy mentőrakétát küldjünk le. Üzemanyaggal úgysem láthat el bennünket, viszont annyi energiát használna el, hogy nem lenne mivel jelzést adnunk a Földre.
— S ha ők maguk is azért jutottak ide, mert nem volt elég anamezonjuk? — vetette fel a kérdést óvatosan Pel Lin.
— Ebben az esetben is meg kellett maradnia a planetáris iontölteteknek, hiszen nem használhatták el teljesen. Amint látják, a csillaghajó szabályos helyzetben van, tehát planetáris motorok segítségével szálltak le. Átvesszük az ion üzemanyagot, újra felszállunk, s mihelyt röppályánkra érünk, rögtön hívni fogjuk a Földet, s várjuk onnan a segítséget. Ha mindez sikerül, akkor mindössze nyolc év telik el. Ha pedig sikerül anamezont szereznünk, akkor mienk a győzelem.
— De hátha a planetáris üzemanyaguk nem iontöltet, hanem fotontöltet volt — aggályoskodott az egyik mérnök.
— Azt az üzemanyagot pedig a főmotorokban használhatjuk fel, ha a segédmotorokból áttesszük a csészés terelőket.
— Úgy látszik, ön már mindent végiggondolt — adta meg magát a mérnök.
— Most már csak azt kell megkockáztatnunk, hogy leszállunk a nehéz bolygóra, s vállalnunk kell az ott-tartózkodás kockázatát is — dörmögte Poor Hiss. — Szörnyű még rágondolni is erre a sötét világra!
— Ez a kockázat természetesen fennáll, de a kockázat megvan a mi jelenlegi helyzetünkben is, a veszély nagyságát leszállásunkkal aligha növeljük. Ez a bolygó pedig, amelyen a csillaghajó áll, nem is olyan rossz. Csak meg tudjuk óvni hajónkat!
Erg Noor egy pillantást vetett a sebességkiegyenlítő számlapjára, és gyorsan odalépett a vezérlőasztalhoz. Körülbelül egy percig állt ott az emelők és a vezérlőmű precíziós beállítói előtt. Hosszú ujjai oly gyorsan mozogtak, mintha egy zongora billentyűin futkosnának, a háta meggörbült, arckifejezése megkeményedett.
Nisa Crit odalépett az expedíció vezetőjéhez, bátran megfogta Erg Noor jobb kezét, és a saját, izgalomtól égő, sima bőrű arcához szorította. Erg Noor hálásan bólintott, megsimogatta a lány sűrű haját s felegyenesedett.
— Lemegyünk a légkör alsóbb rétegeibe s leszállunk! — mondotta hangosan, s bekapcsolta a jeladót.
Erős búgás szántott végig a hajón, mindenki a helyére rohant s beszíjazta magát a hidraulikus lebegőszékbe.
Erg Noor is átadta magát a karosszék lágy ölelésének; a szék a vezérlőasztal előtti nyilasból emelkedett ki. Felbúgtak a planetáris motorok, s a csillaghajó sivítva zuhant lefelé, az ismeretlen bolygó sziklái és óceánjai felé.
A lokátorok és az infravörös terelők végigtapogatták a lenti őshomályt, vörös fények ragyogtak fel a magassági skálán a 15000 méteres szám mellett. Nem kellett attól tartaniok, hogy a bolygón 10000 méternél magasabb helyek vannak, hiszen itt a víz és a fekete nap melege ugyanúgy végezte felületi egyengető munkáját, mint a Földön.
Az első körülrepülés alkalmával a bolygó nagy részén csupán jelentéktelen emelkedéseket találtak hegyek helyett; ezek a dombok alig voltak magasabbak, mint a Marson. A belső erők, amelyek hegyi képződményeket hoznak létre, nyilván beszüntették tevékenységüket, vagy e munkájuk megszakadt.
Erg Noor 2000 méterre állította a magasságszabályozót, s bekapcsolta a hatalmas fényszórókat. A csillaghajó alatt egy hatalmas óceán nyúlt a messzeségbe: a rémület igazi óceánja. Áthatolhatatlan sötétségű fekete hullámok tornyosultak, majd zuhantak alá ismeretlen mélységek felett.
A biológus megtörölte verítékes homlokát, s azon fáradozott, hogy felfogja készülékével a hullámokról visszaverődő fényfoltot; készüléke a visszaverő képesség, az albedo legkisebb ingadozását is megmutatta. A biológus meg akarta határozni a sötét tenger só-, illetve ásványtartalmát.
A víz fekete csillogását tompa sötétség váltotta fel, itt kezdődött a szárazföld. A fényszórók keresztező sugarai keskeny utat szántottak a sötétség falai között. Ezen az úton meglepő színek tűntek feclass="underline" a homok sárgája, a lejtős sziklák szürkészöldje.
A Tantra pontosan engedelmeskedve a gyakorlott kéznek, suhant a szárazföld fölött.
Erg Noor végre megpillantotta a keresett síkságot. Olyan alacsony volt, hogy nem lehetett fennsíknak nevezni. De azt biztosra vehette, hogy a sötét tenger esetleges dagálya vagy vihara nem érheti el ezt a síkságot, amely mintegy 100 méterrel volt magasabb a szárazföld mélyebben fekvő részeinél.
A bal fedélzet elülső lokátora jelet adott. A Tantra beállította fényszóróit. Most már tökéletesen látszott az elsőosztályú csillaghajó. Az átkristályosított anizotron iridtummal beborított orr-része úgy ragyogott a fényszórók sugaraiban, mintha teljesen új volna. A hajó körül nem látszott semmiféle ideiglenes épület, egyetlen fénysugár sem világított, sötéten, kihaltán állt ott, és nem válaszolt testvére közeledtére. A fényszórók sugarai most tovább hatoltak, s fényüket egy spirális domborodású óriási korong kék tükörhöz hasonlóan verte vissza. A korong ferdén, egyik bordáján állt, s egy része belesüppedt a a fekete talajba. A megfigyelők egy pillanatra úgy látták, hogy a korong mögött sziklák emelkednek, a sziklákon túl pedig sötét köd sűrűsödött. Ott minden bizonnyal szakadék vagy egy síkságra vezető lejtő következett.
A fülsüketítő bugás megrázta a Tantra testét. Erg Noor a felfedezett csillaghajóhoz minél közelebb akart leszállni, s a bugás figyelmeztetés volt azoknak, akik a leszállás helyétől számított körülbelül 1000 méter sugarú körben halálos veszélybe kerülhettek. Még a hajó belsejében is hallható volt a planetáris motorok szörnyű dübörgése; a képernyőkön izzó talajrészecskék felhője tűnt fel. A padló meredeken fölemelkedett, majd visszazuhant. Zajtalanul és simán dolgozlak a hidraulikus csuklópántok, amelyek a karosszékek üléseit a függőleges falakra merőlegesen állították át.