— Veszélyben a Tantra! A mező feszültsége kétszerese az elméletinek!
Az asztronavigátor elsápadt. Váratlan dolog történt, amely azonnali döntést követelt. A csillaghajó sorsa az ő kezében volt. A szakadatlanul növekvő vonzás szükségessé tette, hogy csökkentsék a hajó sebességét, nem csupán azért, mert a nehézségi erő megnövekszik a hajón, hanem azért is, mert éppen a hajó röppályáján nyilvánvalóan valami sűrű anyag tömörül. Ha viszont meglassítják a hajó száguldását, akkor nem lesz mivel újra felgyorsítaniuk! Pel Lin összeszorította fogát, elfordította a planetáris ionmotorfékek kapcsolójának fogantyúját. Dörrenő ütések vegyültek a műszerek dallamába, elnyomták a vonzási erő és a sebesség arányát kiszámító készülék riasztó hangját. A berregés megszűnt, a mutatók igazolták, hogy a fékezés sikerült, a sebesség ismét biztonságos, s elérte a növekvő gravitációk normáját. De alighogy Pel Lin kikapcsolta a féket, a berregés újra felhangzott. A vészes vonzóerő a sebesség azonnali csökkentését követelte. Nyilvánvalóvá vált, hogy a csillaghajó egyenesen az óriási erejű vonzási központ felé tart.
Az asztronavigátor nem szánta rá magát, hogy megváltoztassa az útirányt: nagy munka és rendkívüli pontosság eredményét. Üzembe helyezte a planetáris motorokat, ezzel fékezte a csillaghajó futását, de már nyilvánvaló volt, hogy az irányvonal kiszámítása az ismeretlen anyagtömegen át tévesen történt.
— A vonzási mező igen nagy — jegyezte meg szinte suttogva Ingrid. — Hátha…
— Még tovább kell lassítanunk a hajó sebességét, hogy irányától eltéríthessük! — kiáltott fel az asztronavigátor. — De aztán mivel gyorsítjuk fel ismét a repülés sebességét?… — végzetes bizonytalanság csengett szavaiban.
— Már áthaltoltunk a külső örvénylő zónán — válaszolt? Ingrid —, a vonzóerő szakadatlanul és nagyon gyorsan növekszik.
A dörrenő ütések sűrűsödtek, a planetáris motorok önműködően végezték munkájukat, amikor a hajót vezérlő elektronikur gép óriási anyagtömeget észlelt maga előtt. A Tantra imbolyogn kezdett. Akármennyire csökkentették is a csillaghajó sebességét a vezérlőmű mellett tartózkodó hajósok kezdték elveszíteni öntudatukat. Ingrid térdre bukott, Pel Lin karosszékében megkísérelte, hogy felemelje ólomnehéz fejét. Kay Ber esztelen, állat félelmet és gyerekes tehetetlenséget érzett.
A motorok ütései mind szaporábbá lettek, majd szakadatlan dübörgéssé változtak. A hajó elektronikus „agya” harcolt félig eszméletlen gazdái helyett, s bár a maga nemében hatalmas teljesítő képességű volt, de az előrelátás hiányzott belőle; nem láthatta előre a bonyolult következményeket, s nem is találhatott kiutat rendkívüli helyzetéből.
A Tantra ingása gyengült. A kis oszlopok, amelyek a planetáris iontöltet készleteit mutatták, gyorsan süllyedtek. A magához térő Pel Lin rájött, hogy a vonzás különös növekedése olyan gyors, hogy rendkívüli intézkedéseket kell tenni a hajó feltartóztatása, majd pedig irányvonalának megváltoztatása végett.
Pel Lin elfordította az anamezonmotorok fogantyúját. A bóriumnitridből készült négy magas henger, amely a vezérlőasztal külön nyílásán át volt látható, kigyulladt belülről. Élénkzöld láng lobbant fel bennük rettentő villámként, sugárrá vált, majd négy sűrű spirálban keringett. A hajó orrán az erős mágneses mező befutotta a motor fúvókáinak falát, s így megmentette őket az azonnali pusztulástól.
Az asztronavigátor még tovább fordította a fogantyút. A zöld örvényfalon át láthatóvá vált az irányító sugár, a K-részecskék szürke áramlása. Még egy mozdulat, és a szürke sugár mentén vakító, ibolyaszínű villám lobbant fel, s azt jelezte, hogy az ana-mezon megkezdte fékevesztett kifolyását. Az űrhajó egész teste szinte meg sem hallható, de alig elviselhető nagy gyorsaságú remegéssel válaszolt…
Erg Noor elfogyasztotta a szükséges táplálékadagot. Most félálomban feküdt, és idegrendszerére kimondhatatlanul kellemesen hatott a villámmasszázs. Lassanként szétoszlott az önfeledtség fátyla, amely még agyát és testét bevonta. Az ébresztő dallam mind erősebben, s mind gyorsabb ütemben zengett…
Hirtelen valami kellemetlen hatolt be tudatába, s véget vetett a kilencven napos álomból való ébredés boldog örömének. Erg Noor ráébredt, hogy ő az expedíció vezetője, és kétségbeesetten viaskodni kezdett, hogy mielőbb teljesen magához térjen. Végül felfogta, hogy az űrhajót anamezonmotorok fékezik rendkívül erősen, tehát valaminek történnie kellett. Megkísérelte, hogy felálljon. Teste azonban még nem engedelmeskedett, a lába megroggyant, s zsákszerűén vágódott végig fülkéjének padlóján. Egy kis idő múlva sikerült elkúsznia az ajtóig, és ki is tudta nyitni. A tudat lassan tört át hozzá az álom ködén át, a folyosón négykézlábra emelkedett, s valósággal bebukott a vezérlőműhöz.
Az űrhajósok éppen a képernyőkre meredtek, és a számlapokat nézték; riadtan pillantottak hátra, s rögtön odaugrottak vezetőjükhöz. Erg Noor képtelen volt felállni. De azért kimondta:
„A képernyőket, az elülsőket… kapcsolják át infravörösre… állítsák meg… a… motorokat!”
A borazonhengerek hirtelen kialudtak, s ugyanakkor megszűnt a hajótest vibrálása is. A jobboldali elülső képernyőn egy óriási csillag jelent meg, amely homályos, vörösesbarna fényt árasztott. Egy pillanatra valamennyien szinte kővé meredtek, le nem vették szemüket az óriási korongról, amely közvetlenül a hajó orra előtt bukkant elő a sötétségből.
— Ó, én ostoba! — kiáltott fel keserűen Fel Lin. — Meg voltam győződve róla, hogy a sötét felhő körül járunk! Márpedig ez…
— A Vascsillag! — kiáltotta rémülten Ingrid Ditra.
Erg Noor a karosszék támlájába kapaszkodva felállt a padlóról. Rendszerint sápadt arca kékes árnyalatot öltött, de szeme most is a megszokott éles fényben ragyogott.
— Igen, ez a Vascsillag — mondotta —, az űrhajósok réme!
Senki sem gyanította, hogy a Vascsillag ebben a körzetben feltűnhet, s most minden ügyeletes tekintete félelemmel, de egyben reménységgel is fordult a vezető felé.
— Én csak egy felhőre gondoltam — mondta halkan, bűn-tudatosán Fel Lin.
— Egy sötét felhő, amelyben ilyen erős a gravitáció, belül feltétlenül szilárd, viszonylag nagy részecskékből áll, és a Tantrr. már régen elpusztult volna, mert egy ilyen meteorit-rajban az összeütközést kikerülni lehetetlen — mondta keményen Erg Noor.
— De mit jelent a térfeszültség éles változása, mit jelentenek ezek az örvénylések? Nem közvetlen bizonyítéka ez annak, hogy felhővel van dolgunk?
— Vagy annak, hogy a csillagnak bolygója van; talán nem is egy…
Az asztronavigátor úgy összeharapta ajkát, hogy kiserkedt a vére. A vezető bátorítólag bólintott feléje, azután maga nyomta meg az ébresztő gombját.
— Hamar ide a megfigyelésekről szóló jelentést! Kiszámítjuk az izográfokat!
A csillaghajó ismét megingott. A fényernyőn hallatlan gyorsasággal zuhant át egy valószínűtlenül óriási tárgy, aztán elszáguldott visszafelé és eltűnt.
— Íme, ez volt a válasz… Magunk mögött hagytuk a bolygót. Gyorsabban, gyorsabban, munkára! — a vezető tekintete az üzemanyag mérőórájára esett. Még jobban belekapaszkodott a karosszék támlájába, valamint mondani akart, de nem szólt egy szót sem.
II. fejezet
TUCANA ÜPSZILONJA
Az asztalon halk, üveges csengés hangzott fel, a teremben narancsszínű és kék fény viliózott. Az áttetsző válaszfalon különböző színű fények villantak fel. A Nagy Gyűrű külső állomásainak vezetője, Dar Veter változatlanul a Spirál út fényét figyelte. Óriási íve fenn a magasban meggörbült, s a tenger szélén tompa, sárga visszaverődő csíkot rajzolt ki. Dar Veter nem vette le szemét róla, kinyújtotta kezét, és egy fogantyút állított Ü-re. Tovább töprengett. Ma ennek az embernek az életében nagy változás történt. Reggel a déli félgömb lakott övezetéből megérkezett Mven Masz, akit a Csillaghajózási Tanács nevezett ki utódjául. A Gyűrű utolsó adását még együtt végzik, aztán… Ez az „aztán” még nem volt eldöntve. Hat éven át végezte rendkívüli, idegfeszítő munkáját, amelyre csak nagy tudású, igen jó emlékező képességű és enciklopédikusán széles körű ismeretekkel rendelkező embereket választottak ki. Amikor baljós makacssággal ismétlődtek közönyösségi rohamai a munka és az élet iránt — a közöny egyike volt az ember legsúlyosabb betegségeinek —, Evda Nal, a kiváló idegorvosnő megvizsgálta őt. Dar Vetert bevezette a Kék Álmok Szobájába, melyet át- meg átszőttek az idegnyugtató hullámok és a szomorúan felcsendülő akkordok. De ez a jól bevált régi módszer nem használt. Nem maradt más hátra, foglalkozást kellett változtatnia, gyógyulásához fizikai munkára kellett mennie oda, ahol még szükség volt a mindennapos, mindenórás izommunkára. Jó barátja, Veda Kong történész tegnap felajánlotta, hogy dolgozzék nála az ásatásoknál… Az archeológiái ásatási munkálatoknál a gépek nem végezhettek el minden munkát, a munka utolsó szakaszát emberkéznek kellett befejeznie. Jelentkező akadt ugyan szép számmal, de Veda megígérte neki, hogy hosszú utat tesznek az ősi pusztaságokra, s egészen közel lesznek a természethez.