Valamint az Arkrektor saját verandájának padlólapjai és az asztalon lévő teáskanna is gőzölögtek.
Néne hátradőlt a vén nádszékben, s hagyta, hogy az évszakhoz képest szokatlan meleg körbekússzék bokáján. Szórakozottan nézte a városi hangyák — amik olyan régóta laknak az Egyetem padlócsempéi alatt, hogy a háttérmágia magas szintje maradandóan megváltoztatta génjeik — egy csoportját, amint a tartóból egy nyirkos kockacukrot leemelnek egy kis targoncára. Egy másik csapat az asztal szélén darut épített gyufákból.
Lehet, hogy Néne érdeklődéssel hallotta volna, hogy az egyik hangya Dob Kvartély, aki végül úgy döntött, ad még egy esélyt az Életnek. De az is lehet, hogy nem.
— Azt mondják — szólalt meg —, hogy ha látsz egy hangyát Disznólesés Napján, akkor a tél további része enyhe lesz.
— Ki mondja? — kérdezte Katángli.
— Általában olyan emberek, akik tévednek — válaszolta Néne. — Tudod, jegyzetelni szoktam a Kalengyáriomomba. A legtöbb dolog, amiben a népek hisznek, téves.
— Mint a „vörös az ég alja, eső lesz holnapra” — példálózott Katángli. — Meg „vén kutyát nem lehet új kunsztokra tanítani”.
— Nem hinném, hogy erre valók a vén kutyák — nyilatkozta Néne. A kockacukor elérkezett az állványzathoz, s két hangya kötelekkel mikroszkopikus csigasorhoz erősítette.
— A felét se értem annak, amit Simon mond — ismerte el Katángli —, bár némelyik hallgató nagyon izgatottnak tűnik tőle.
— Én tökéletesen értem, amit Esk mond, csak nem hiszem el — felelte Néne. — Kivéve azt a részt, hogy a varázslóknak kéne legyen szívük.
— Azt is mondta, hogy a boszorkáknak meg kéne legyen eszük — jegyezte meg Katángli. — Nem kérsz egy palacsintát? Kissé nyirkos, attól tartok.
— Azt mondta nekem a lány, hogy ha a mágia megadja az embereknek, amit akarnak, akkor ha nem használnak varázslatot, az megadja nekik, amire szükségük van — folytatta Néne a tál fölött köröző kézzel.
— Ezt mondja Simon is nekem. Én a magam részéről nem értem, a mágia arra való, hogy használjuk, nem eltevésre. Rajta, kényeztesd magad!
— Mágia a mágián túl — horkant föl Néne. Elvette a palacsintát, s megkente lekvárral. Némi gondolkodás után tejszínhabot is tett rá.
A kockacukor a padlólaphoz csapódott, s azonnal körbevette egy másik hangyacsapat, készen arra, hogy hozzászíjazzák a konyhakertből rabszolgasorba hurcolt vöröshangyák hosszú sorához.
Katángli kényelmetlenül fészkelődött székében, ami nyikorgott.
— Eszmerelda — kezdte —, már régóta kérni szerettem volna…
— Nem — mondta Néne.
— Igazából azt akartam mondani, hogy azt gondoljuk, esetleg fölvehetünk néhány további lányt az Egyetemre. Kísérleti jelleggel. Mihelyt a vízvezeték-hálózat kérdése megoldódott — magyarázkodott Katángli.
— Ez természetesen a te dolgod.
— És, és, úgy tűnt nekem, hogy mivel láthatólag a sors úgy akarja, hogy koedukált intézménnyé váljunk, mondhatni, úgy tűnt nekem, azaz…
— Nos?
— Ha esetleg lehetőséget látnál arra, azaz, vajon elfogadnál-e egy Tanszéket.
Hátradőlt. A kockacukor gyufaszál görgőkön elhaladt széke alatt, a rabszolgahajcsár hangyák nyikkantásai pont a hallásküszöbön.
— Hmmm — morfondírozott Néne. — Végül is, miért ne? Mindig is szerettem volna egy olyan nagy fonottat, tudod, aminek a tetején van az a napellenzőszerűség. Ha nem túl nagy probléma.
— Nem teljesen erre gondoltam — jegyezte meg Katángli, majd sietve hozzátette —, ámbár egész biztos vagyok benne, hogy el lehet intézni. Nem, úgy értem, nem jönnél-e el és tartanál előadásokat a diákoknak? Néha-néha?
— Miről?
Katángli tapogatózva tárgyat keresett.
— Gyógyfüvekről? — kockáztatta meg. — Mi itt nem nagyon értünk a gyógynövényekhez. Meg kobakológiáról. Esk sokat mesélt nekem a kobakológiáról. Lenyűgözően hangzik.
A kockacukor egy végső rándulással eltűnt egy közeli fal repedésében. Katángli odabiccentett.
— Rengeteg cukrot fogyasztanak — tájékoztatta —, de nincs szívünk bármit is tenni ellenük.
Néne homlokát ráncolta, aztán a város fölötti párán át a távoli Kostetőn csillogó hó felé intett.
— Hosszú az út — mondta. — Az én koromban nem mászkálhatok folyamatosan ide-oda.
— Vehetnénk neked egy sokkal jobb söprűt — ajánlotta Katángli. — Olyat, amit nem kell beugratni az indításhoz. És lehetne, esetleg lehetne itt egy saját lakásod. És megkaphatnád az összes ócska ruhát, amennyit csak elbírsz — tette hozzá a végső titkos fegyverhez folyamodva. Rendkívül bölcsen időt fektetett némi társalgásba Mrs. Körömlobbal.
— Mmf — morrant Néne. — Selyem?
— Fekete és vörös — bólogatott Katángli. Egy fekete és vörös selyembe öltözött Néne képzete csörtetett át elméjén, s nagyot harapott a palacsintába.
— És talán elvihetnél néhány diákot a kunyhódba nyaranta — folytatta Katángli —, extramurális tanulmányokra.
— Ki az az Extra Murányi?
— Úgy értem, biztos vagyok benne, hogy rengeteg dolgot tanulhatnának.
Néne fontolóra vette. Az árnyékszék okvetlen alapos utánanézésre szorul, még mielőtt az idő túlságosan fölmelegszik, s tavaszra a kecskeól is érett lesz a kiganajozásra. A Gyógyfüves ágyás fölásása is fárasztó munka. A hálószoba mennyezete kész gyalázat, s néhány cserepet is vissza kéne erősíteni.
— Gyakorlatias dolgokat? — kérdezte elgondolkozva.
— Abszolúte — válaszolta Katángli.
— Mmf. Nos, majd meggondolom — felelte Néne, halványan tudatában annak, hogy az első randevún nem szabad túl messzire menni.
— Esetleg nem bánnád, ha együtt vacsoráznánk ma este, és akkor tudatnád velem? — kérdezte fölcsillanó szemmel Katángli.
— Mi lesz vacsorára?
— Hideg pecsenye és krumpli — Mrs. Körömlob jól végezte a dolgát.
Tényleg az lett.
Esk és Simon folytatták a mágia egy teljesen új fajtájának kifejlesztését, amit senki se értett pontosan, de amit mindazonáltal mindenki nagyon érdemlegesnek és némileg vigasztalónak talált.
Talán ennél fontosabb, hogy a hangyák az összes kockacukrot, amit el tudtak lopni, egy kis cukorpiramis építésére használták az egyik üreges falban, amibe aztán, nagy ünnepélyességgel, eltemették egy döglött királynő mumifikált tetemét. Az egyik parányi, titkos teremben fölvésték a falra, rovarhieroglifákkal, a hosszú élet valódi titkát.
Tökéletesen igazuk volt, és a dolog valószínűleg fontos következményekkel járt volna az egész világegyetem számára, ha, a következő Egyetemet elárasztó árvíz teljesen el nem mosta volna.