Lehet, hogy nemzedékek sora tudja csak értékelni és felfogni majd ezeknek az iratoknak egyikét-másikát. Sajnálatos, hogy itt kell maradniuk ezen a hozzáférhetetlen helyen, mert számos tudós együttes erőfeszítésére lesz majd szükség, hogy megfejtsük az értelmüket. Bizonyos vagyok benne, hogy a jelenlevők tudják, hogy az itteni lehetőségek nem kielégítőek — a megközelíthetetlenségről nem is beszélve — a világ többi része számára.
Az emelvényen a szónok mögött ülő apát arca elborult, és várta a legrosszabbat. Thon Taddeo azonban nem méltóztatott javaslatot tenni. Megjegyzései viszont a továbbiakban sem hagytak kétséget afelől, hogy szerinte az ilyen relikviák hozzáértőbb kezekbe valók, mint az Albertiánus Szent Leibowitz-rend szerzeteseié, és a jelenleg fennálló helyzet képtelenség. Lehet, hogy megérezte a hallgatóság fokozódó rosszallását, mert nemsokára áttért aktuális kutatásaira, amelyek a fény természetének az eddiginél alaposabb megismerésére irányultak. Az apátság kincsei közül több is igen hasznosnak bizonyult, és a thon remélte, hogy hamarosan sikerül majd kialakítani a megfelelő kísérleti eszközt is elméletei ellenőrzésére. A fénytörés jelenségének részletesebb ismertetése után néhány pillanatra elhallgatott, majd bocsánatkérően azt mondta, hogy reméli, ezzel nem sérti meg senki vallásos meggyőződését, és kérdően körülnézett. Amikor látta, hogy az arcok továbbra is csak érdeklődőek és jóindulatúan semlegesek, folytatta előadását, majd befejezvén, felszólította a gyülekezetet, hogy ha van kérdésük, tegyék fel bátran.
— Innen, az emelvényről is szabad kérdezni? — szólalt meg az apát.
— Hogyne — mondta a tudós, és kissé bizonytalan képet vágott, mintha azt gondolta volna: Et tu, Brute?[96]
— Azon gondolkodom, hogy mi lehet a fénytörésben, ami az ön véleménye szerint sértő lenne a vallásra?
— Hát… — A thon feszengett, elhallgatott egy pillanatra. — Monsignore Apollo, akit önök jól ismernek, nagyon szenvedélyesen nyilatkozott a kérdésről. Azt mondta, hogy a fénytörés semmiképpen sem létezhetett a vízözön előtt, mert akkor a szivárvány…
A válasz többi része belefulladt a teremben felharsanó röhögésbe. Mire az apátnak sikerült lecsendesítenie őket, Thon Taddeo arca céklavörös volt, és Dom Paulónak is csak nehézségek árán sikerült megőriznie arca illő komolyságát.
— Monsignore Apollo jó ember és jó pap, de bizony minden embertől kitelik, hogy olykor elképesztő szamárságokat mond, különösen, ha számára idegen területről van szó. Elnézést kérek, hogy egyáltalán föltettem a kérdést.
— Megkönnyebbülés volt, hogy válaszolhattam rá — mondta a thon. — Nem törekszem ellenségeskedésre.
További kérdések hangzottak el, aztán a thon rátért második témájára: kollégiuma fejlődésére és jelenlegi tevékenységére. A kép, melyet lefestett, biztatónak tetszett. A kollégiumot elárasztják a jelentkezők, akik az intézményben akarnak tanulni. A kollégium nevelési és kutatási szerepet is betölt. A természetfilozófia és természettudomány iránti érdeklődés egyre fokozódik a művelt nagyközönség körében. Az intézmény bőkezű támogatásban részesül. Az újjáéledés, a reneszánsz jegyei…
— Megemlíthetek egy-két folyamatban levő kutatást, melyet nálunk végeznek — folytatta. — Eretnek a gázok viselkedésére vonatkozó munkássága nyomán Thon Viche Mortoin most a jég mesterséges előállításának lehetőségeit vizsgálja. Thon Friider Halb gyakorlati módszert keres arra, hogy üzeneteket lehessen továbbítani drótszálakon, elektromos változások útján… — A lista hosszú volt, és szemlátomást imponált a szerzeteseknek. Számos területen — az orvostudományban, a csillagászatban, a geológiában, a matematikában, a mechanikában — folyt a vizsgálódás. A kutatási témák egyike-másika kivihetetlennek vagy átgondolatlannak rémlett, a legtöbbjük azonban értékes elméleti és gyakorlati eredményekkel látszott kecsegtetni. Jejene tevékenységétől kezdve, aki az Egyetemes Csodaszert kereste, egészen Bodalknak a hagyományos geometriák ellen indított merész támadásáig, a kollégium tevékenysége egészséges törekvésről tanúskodott, hogy fölfeszítsék a természet titkos fiókjait, melyek zárva voltak azóta, hogy az emberiség a lángokba vetette intézményes emlékezetét, és több mint ezer éve kultúramnéziára ítélte önmagát.
— Ezeken a vizsgálatokon kívül Thon Maho Mahh vezetésével folyik egy kutatás, amely az emberi faj eredetére kíván az eddiginél több fényt deríteni. Mivel ez elsődlegesen régészeti feladat, a thon megkért, hogy ha végeztem itt a saját vizsgálataimmal, nézzek majd utána, nincs-e a könyvtárukban valamilyen anyag, amely erre utalhat. Mindazonáltal talán jobb, ha erre nem térek ki bővebben, mert általában konfliktusra szokott vezetni a teológusokkal. De ha van kérdés…
Egy ifjú szerzetes, aki papi előtanulmányait folytatta az apátságban, jelentkezett.
— Azt szeretném megkérdezni, uram, hogy ismeri-e Szent Ágoston ilyen irányú elképzeléseit?
— Nem.
— Negyedik századi püspök és filozófus volt. Szerinte a kezdet kezdetén Isten csírájában teremtette meg minden dolog okát, beleértve az ember fiziológiáját is, és ezek a csíraszerű okok mintegy megtermékenyítik az alaktalan anyagot, amely aztán fokozatosan kifejlődik a bonyolultabb formákká és végül az emberré. Foglalkoznak ezzel a hipotézissel?
A thon mosolya igencsak leereszkedő volt, habár nyíltan nem minősítette gyerekesnek a gondolatot.
— Sajnos, úgy tudom, nem, de majd utánanézek — mondta, és hangjából világos volt, hogy nem néz utána.
— Köszönöm — mondta a szerzetes, és úgy ült le, mintha elsüllyedt volna.
— Mind között a legmerészebb kutatást azonban barátom, Thon Esser Shon folytatja — mondta a tudós. — Élő anyagot próbál szintetizálni! Mindössze hat alapélem felhasználásával az élő protoplazma előállításában reménykedik. Ha ez sikerülne, akkor immár… igen? Kérdése van?
A harmadik sorban fölemelkedett egy szerzetes, és meghajolt a thon felé. Az apát előrehajolt, hogy jobban megnézze, és rémülten látta, hogy Armbruster testvér az, a könyvtáros.
— Ha megtenné azt a szívességet egy öregembernek… — károgta rekedt hangján az öreg, egyhangúan, vontatottan nyögve ki a szavakat. — Ez a Thon Esser Shon… aki csak hat alapelemre korlátozza magát… ez nagyon érdekes. Azon gondolkodom… vajon mind a két kezét használhatja közben?
— De hát… — A szónok elhallgatott, összeráncolta a homlokát.
— És ha szabad érdeklődnöm — károgott tovább Armbruster —, ezt a figyelemre méltó produkciót ülő, álló vagy fekvő testhelyzetben mutatja be? Vagy esetleg lóháton, miközben két trombitán is játszik?
A novíciusok hallhatóan vihogtak. Az apát talpra ugrott.
— Armbruster testvér, már figyelmeztettelek! Ezennel eltiltalak a közös asztaltól, amíg jóvá nem teszed a viselkedésedet! A Mária-kápolnában várakozhatsz.
A könyvtáros ismét meghajolt, csendben kisurrant a teremből; a tartása alázatos volt, de a tekintete diadalmas. Az apát bocsánatkérést mormolt a szónoknak, de a thon pillantása hirtelen megkeményedett.
— Végső következtetésként — mondta — röviden körvonalaznám, hogy véleményem szerint mit várhat a világ az értelem forradalmától, mely csak most kezdődik: — Izzó tekintettel körbepillantott rajtuk, eddigi szenvtelen hanghordozása helyett heves lelkesedés lüktetett szavaiban. — Eddig a tudatlanság uralkodott rajtunk. Az ősi birodalom pusztulása óta a tudatlanság vetélytárs nélkül ül az emberiség trónusán. Dinasztiája ősrégi. Uralkodói hatalmát immár törvényesnek tekintik. Az elmúlt korok bölcsei mind támogatták. Semmit sem tettek azért, hogy megdöntsék.